COUSCOUS MARHARAGUVAL

Hozzávalók:

1 póréhagyma

2 paradicsom

3 közepes répa

1 babykukorica konzerv

só, bors

1 evőkanál pirospaprika

1 kk curry

1 kk szerecsendió

fokhagyma

1 tk szójaszósz

1 deci vörösbor

olivaolaj

A húst megmosom, megtörlöm és nagyobb kockákra vágom. A póréhagymát felkarikázom (a zöld részét is) és 2-3 evőkanál olivaolajon megfonnyasztom, majd hozzáadom a marhahúskockákat. Fehéredésig pirítom, majd belerakom a felkockázott paradicsomokat, a babykukoricát és a nagyobb karikákra vágott sárgarépákat. Sózom, borsozom, hozzáadom a fokhagymát, a curryt, a szerecsendiót, megszórom pirospaprikával és meglocsolom egy teáskanálnyi szójaszósszal. Utána annyi vizet öntök rá, hogy ellepje a húst. 

A couscous[kuszkusz]t szitába teszem, és azt rárakom a húsos lábos tetejére, és lefedem. 

Kb egy órán át párolom, ha kell, pótolom a vizet, és megkevergetem a couscoust. Amikor a hús is megpuhult,hozzáöntök kb egy deci vörösbort . Átkeverem, picit elfőzöm az alkoholt belőle, és lezárom.

Ha szükséges, utánaízesíthetjük még. 

Amikor kész a couscous, átkeverem kevés sóval és olívaolajjal. 

A kész couscoust a zöldséges marharagu mellé kanalazva azonnal tálalom.

A couscous-ról:

Couscous története

A mai couscous kis szemcsékből vagy golyócskákból áll. Dara lisztből készül (durumbúzából). Hasonlít polenta-hpz, vagy a búzadarához, csak valamivel nagyobb. 

Azonban a couscous kifejezés eredetileg a lisztet feldolgozás módjára utalt.A couscous gyakran készül kölesből, árpából vagy egyéb magvakból. 

A couscous olyan régi, mint tészta. Bár az tény, hogy sok történész azzal érvel, hogy a couscous régebbre nyúlik vissza mint a tészta, egészen a 10. századig. Tudósok abban is vitatkoznak, hogy a couscous  Nyugat-Afrikából vagy Észak-Afrikából (Berber) származik-e. 

Manapság, a couscous marokkói specialitásnak minősül.

A leginkább úgy lehetne leírni, hogy ha a rizs és a tészta házasságot kötne, couscous lenne az utód. 

Gyors és könnyen elkészíthető akár köretnek, akár salátának, desszertnek. Lehet ízesíteni szinte mindennel: gyümölcs, zöldség, hús, tenger gyümölcsei, gyógynövény vagy fűszer, bármit el lehet képzelni hozzá.

Manapság még mindig készítik otthin házilag: belisztezett kemény búzadarából gyúrással, sodrással, megvizezve, megsózva, pici olajjal összedolgozva, gőzöléssel és morzsolással. 

A kapott golyócskákat szitán szűrik át, (osztályozzák méret szerint), majd a napon kiszárítják és különbözőképpen ízesítik: Marokkóban sáfrányt kevernek hozzá, Algériában paradicsomot a kolbászos ebédhez, Tunéziában csípős, chilis szószt (harissa). Izrael népe is alapételként ismeri. 

Európában elsősorban Franciaországban kedvelt és elterjedt étel.

Couscous fajtái

Marokkói couscous: 

apró szemű, körülbelül háromszor akkora mint a búzadara. Általában ezt a típust szokták a leggyakrabbanszakácsok nagyon gyorsan. 

Izraeli couscous: 

Ha magyar tarhonyára vágyunk, akkor külföldön izraeli kuszkusz néven ugyanazt találjuk. 

Libanoni couscous: 

nagyobb, mint az izraeli kuszkusz, körülbelül akkora mint egy kis borsó. Hosszú ideig, lassan, kevergetve főzik (hasonlóképpen, mint a rizottó-t).

Couscous főzése:

Franciaországban találkozunk expressz változatával a zacskós couscous-al is (ugyanolyan zacskóban van mint a gyorsrizs). Forróvíz, só, bele a zacskó, kb 1 perc és kész.

Azonban az igazi, úgymond hiteles coucous elkészítéséhez lényegesen több időre és jó kis úgynevezett "couscoussier"re  lesz szükség . (vagy egy fazékra és szűrőre)

Főzési tippek

• Ügyeljünk arra, hogy melyik típusú couscous-t vásároltuk (instant vagy hagyományos), hogy a megfelelő időt tudjuk rászánni a főzésére
• couscoust úgy is el lehet készíteni, mint a főtt rizs. Felhevítjük a vajat, hozzáadjunk a couscoust, elkeverjük, hozzáadjuk a vizet majd felforraljuk. Ha felforrt, lecsökkentjük a hőt legalacsonyabbra, lefedjük és készre főzzük (nincs leselkedés!). Addig főzzük, amíg a folyadék felszívódik. Vagyis a kis szemecskék pergősek lesznek.
• Ha nincs couscousier-ünk, egy tésztaszűrő és egy fazék is megteszi. Kisebb lyukú tésztaszűrő kell, mert a nagyobbon átesnek a kis szemecskék
• Csakúgy, mint a szénhidrát-terhelt köreteket, a kuszkuszt is lehet kásának, salátának, vagy desszertnek enni.
• A főtt couscous egy pár napig hűtőben eláll. Fagyasztóban legfeljebb három hónapig.
• 1 csésze száraz couscous-ból = 2-2.5 csésze főtt lesz.
• Ha köretnek szánjuk, 0,5-0,75 csésze főtt couscous-al lehet számolni személyenként.

Tejbegriz

Gondolkodtam, hogy irjak-e erről az egyszerü kajáról, de aztán eszembe jutott, hogy régebben, sokszor milyen tejbegrizeket készitettem, időnként ki sem lehetett robbantani a lábasból, belekötött mint a beton.

Aztán persze a négy gyerek kedvence lett, megszületett a tuti recept is! És most lett egy uj kiskuktám is. Egyik nap az volt Barnus házi feladata, hogy főzni kellett tejbegrizt. Persze a család egyből kapható volt rá, tehát kész volt a vacsi is azon a napon!

Tehát egy higabb változatu tejbegriz hozzávalói:

1/2 liter tej

4 evőkanál buzadara

2 evőkanál cukor

pici vaniliáscukor

Kiskuktám lazára vette a témát! A tejbe belekevert minden hozzávalót, majd igy kezdte el forralni az egészet.

Bőszen kavargatta, le ne égjen, megértette, hogy ez nagyon fontos, mert a griz gyorsan besürüsödik a lábas aljára és kész a baj!

Azért vannak itt tapasztaltabbak is, akik átadják minden tudásukat a felnövekvő nemzedéknek! :)

Belgiumban sokan nehezen találják meg a buzadarát! A neve: Semule de ble. Anco termék, kicsi sárga dobozos, 250 dkg-os kiszerelésben lehet csak kapni. Sokszor van a dobozos tejbegrizeknél, vagy a sütőporok, vaniliáscukrok környékén. Sajnos ahány üzlet, annyi felé rakják, de keressétek, mert van mindenhol! Apróbb, sárgább mint a magyar, de megfőzve nagyon finom, teljesen olyan, mint a magyar griz. Süteményekbe is az eredeti recept szerint kell főzni belőle!

fehér csirág

fehér csirág klasszikusan és ahogyan mi a legjobban szeretjük: újkrumplival, sült sonkával és zsemlemorzsás vajjal. egyszerüen zseniális és megunhatatlan. mivel a csirág-szezon németországban április közepétöl június 24-ig tart, mi nem is szoktunk ráunni és ezen idö alatt annyit eszünk, amennyi csak jólesik nagyon sokat.

már az egyiptomiak is ismerték a spárgát, erre utalnak legalábbis 5.000 évre visszanyúló temetkezési festmények. valószínüleg izgalmas formája miatt már akkoriban is "titkos szerelmi erökkel” bíró növényként fogyasztották.  a görögök késöbb gyógynövényként hasznosították, vízhajtó hatása miatt. kultiválni viszont csak a rómaiak kezdték, akkoriból maradtak fenn ma is érvényes termesztési feljegyzések. német területre is feltehetöleg római közvetítéssel került. elsö feljegyzések szerint eleinte szintén csak gyógynövényként. érdekes módon franciaországban és angliában már a XVI. században nagy mennyiségben étkezési fogyasztásra termesztették, míg németországban csak a XX. század   közepétöl kezdett igazán divatba jönni. az elsö spárgatermesztö területek ugyan már a XVII. században létrejöttek: berlin, majd stuttgart környékén, késöbb északnémetországban. hosszú ideig csak a zöld színü spárga volt ismert, illetve került termesztésre. kivételt ezalól északnémetország jelentett, ahol mindig is a fehér spárga volt elönyben. manapság németországban általánosan a fehér spárga az “IGAZI”.    lehet ugyan zöldet is kapni, de azt általában nem itt termesztik és az igazi klasszikus spárgás ételekhez fehéret szokás használni. a fehér ízvilága is eléggé különbözik a zöldtöl (bár mindkettö nagyon-nagyon finom), az elöbbi karakterikusabban spárgaíz, amelyet a fözés során kibontakozó asparagin-sav okoz.

mivel meglehetösen drága növénynek számít (itt áprilisban  kilójáért 12,99 eurót fizettem, de az ára  naponta változik, szerencsére lefelé), termesztése körülményes, érdemes tudni, honnan állapítható meg a minösége: ha fonnyadt és  a szára (ott ahol levágták) száraz, fás, ne vegyük meg, mert szinte bizonyos, hogy a napokkal korábban levágott növény öreg és szálkás. fogyasztása nem fog örömet okozni. a friss spárgát ideális esetben aznap reggel vágták, amikor elkészítjük. hütöszekrényben nedves ruhába csomagolva 3-4 napig eltartható (én ilyesmire konyhai papírtörülközöt használok: a növényt folyóvízben megmosom, majd még nedvesen papírba csomagolom és egy plasztikzacskóba teszem, amelyet lazán zárok össze).

mindenegyes szál spárgát vékonyan krumplihámozóval meghámozok: a csúcsa aljánál kezdem (ez a  legízletesebb része, amelyet nem szabad bántani), a szár legvégét, amely egy icipicit száraz egy éles késsel levágom (kb. 1-2cm). a spárgákat forrásban levö vízbe teszem (ideális esetben összekötöm a spárgákat spárgával és egy szük magas spárgafözö-fazékba állítom, kb. harmadáig vízzel töltve, hogy a finom csúcsok csak párolódjanak). a fözövízbe teszek egy kevés sót és egy kiskanál cukrot, valamint egy kiskanál vajat. kb. 15 perc alatt készre fözöm. onnan lehet tudni, hogy jó, ha egy kivett spárgát a villára téve egy picit meghajlik (nem a villa).

fogyókúrázóknak is ideális: 10 dkg fött spárgában 13 kilókalória lakozik, emelett bövelkedik káliumban, foszforban, kálciumban, B1, B2 és A vitaminban.

aki még többet szeretne tudni róla,  magyarul itt, németül itt nézhet utána.