2012. június 14., csütörtök
Tepsiben sült fasirozott
2012. június 13., szerda
Szines muffinok
A legfontosabb az egészben, hogy külön kell összekeverni a száraz és a folyékony hozzávalókat és a végén összekavarni. És ami még fontos, hogy nem kell vele pepecselni, hogy sima legyen a tészta. Alaposan kikavarjuk és már mehetnek is a formákba majd a sütőbe!
Hozzávalók kb. 12-15 db-hoz:
26 dkg liszt (lehet felezni a finomlisztet és a teljes kiőrlésü lisztet, akinek van)
2 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
füszerek izlés szerint
gyümölcsök izlés szerint
1 tojás
14 dkg barna cukor
12,5 dkg puha vaj
2,8 dl tej, joghur vagy tejföl (én mindig joghurttal készitem)
Külön vettem direkt a hozzávalókat, e szerit összedobáljuk a hozzávalókat, végül összekeverjük majd mehetnek a muffinpapirral kibélelt formákba. 180 fokon kb. 20-25 percig sütjük.
Én most Németországban vettem a muffinokra diszitésnek glasurt. Miután sikerült megmentenem pár muffint a család elől és kihültek a sütikék, akkor bekentem ezekkel a szines glazurokkal, megszórtam a tetejüket mindenféle cukorral. Ma reggelre szépen megszáradt, csomagolható lett.
2012. június 10., vasárnap
Grillezett banán barackkal
Ha már ott volt a tiszta grillező, ideje volt ráégetni valamit, amit ragacsos és nehezen jön le. A banánt meg kellett grillezni. A barackot is.
Banánt és barackot grillezni egyszerű, mondhatni, nagyobb a füstje, mint a lángja.
Sok húsevő texasi szerint ez az egyetlen kulturált formája a gyűmölcsevésnek, már ha ilyen szentségtörésről (gyümölcsevés) egyáltalán beszélni lehet.
A grillezett gyümölcs jó. Érdekesen keveredik a füstös és az édes íz. Ismétlem, édes. A grillezett banán és barack legfontosabb hozzávalója (a banánon és a barackon kívül) a cukor. Meg a banán esetében a méz. Mi igyekeztünk szelidíteni a recepteken - néhol túlzottan is - de határozottan állítom, hogy a grillezett gyümölcs nem lesz az édességeket vallásosan elutasítók kedvenc étele.
Grillezett banán és barack
cukor
fahéj
méz
banán
1. A banánt hosszában félbevágjuk. Szorgalmasabbak keresztben is félbevághatják.
2. A grillrácsot picit beolajozzuk.
3. A banános oldalt bekenjük mézzel, majd megkenjük fahéjas cukorral.
4. A banánt először megkent oldalával tesszük az előmelegített grillbe két-három percre. Három perc után megfordítjuk és további négy percig hagyjuk bőrös felét égni. A banán akkor igazán jó, ha már lötyög a bőriben.
A barack ugynígy működik, csak nem kell hozzá méz.
Hogy abszolút ne legyen diétás, vaniliásfagylalttal tálaljuk. Tehetünk hozzá pirított diót is. Úgy még jobb.
2012. június 9., szombat
Spárga és retek
Nokedlis receptjei mindig képben vannak, amikor vacsiötleteket keresgélek… Most is az oldal nyomán került a retkes-spárga a lepényhal mellé. Hétvégén általában csak gyorsat eszünk, mert valamivel mindig elfut az idő, ezért a halat csak betettem a sütőbe és amíg sült, összedobtam a zöldséget.
1,5 zacskó retek (mert nálunk zacskóban árulják)
1 csomag spárga
kevés olaj
só, bors és fűszerek (ízlés szerint)
marék dió
balzsamecet
A spárgát először megpároltam kevéske sós vízben (gondolkodtam a felaprításon is, de végül nem vagdostam össze, merénylés érzésem volt a gondolatra).
A marék diót megpirítottam és mozsárkában összetörtem.
A retekfejek két végét letisztítottam majd megmostam, lecsepegtettem és szárazra töröltem és forró olajra dobtam a gömböket.
4-5 percig közepes/erős lángon pirítottam, néha rázogattam (egy retekfej rakoncátlankodott és elgurult, azóta sem találom…).
Sóval, borssal megszórtam, hozzádobtam a spárgát és még 2 percig pirítottam, fűszereztem zöldekkel, ráöntöttem a darabos diót és egy loccsanásnyit a balzsamecetből.
A holland-dán mérkőzés első félideje alatt pont elkészült az egész (a lepényhal is a sütőben) szóval tényleg nem volt igazán időt rabló ez a vacsigyártás sem.. :)
2012. május 21., hétfő
tavaszi salátaleves új fokhagymával és paprikás krumplival - salatsuppe mit frischem knoblauch und kartoffelgulasch
úgy terveztem a következö hetekben csak spárgás receptek lesznek a blogon. a szombati piacozás azonban közbe szólt. a friss zöld salátafejek láttán eszembe jutott a salátaleves. ahogy múlnak az évek egyre inkább meg vagyok aról gyözödve, hogy rajtam kívül nem sokan ismerik. be kell valljam, én magam sem szoktam gyakran készíteni. ennek két oka van: az egyik, hogy csak ilyenkor májusban igazán finom. a legeslegjobb a legelsö friss (nem üvegház)i salátából. a másik ok: akik nem ismerik, azok nagy valószínüséggel nem igazán tudják (és fogják) értékelni. nem mintha nagyon bonyolult lenne elkészíteni, de mivel nem igazán dekoratív étel, így nem hajthatunk vele babérkoszorúkra. tehát az a legjobb, ha bennfennteseknek vagy legalábbis ínyenceknek készítjük.
hozzávalók:
1 fejes saláta
2 ek olívaolaj (nem-vegetáriánusoknak 5dkg szalonna zsírjára sütve)
4-5 új fokhagymacikk
2-3 friss száras fokhagyma
4 dl víz
1 dl tejszín +0,5 dl tejföl
1 tk borecet
só
egy szép zöld friss salátának a nagyobb leveleit leszedtem, megmostam, kézzel levelenként 2-3 darabra téptem, a saláta közepét, ahol a levelek kisebbek egyszerüen négybe vágtam.
az olívaolajon megfuttattam a fokhagymacikkeket, hozzádobtam a lecsöpögtetett salátát és a száras fokhagymát, lefedve hagytam 1-2 percet alacsony tüzön, majd felöntöttem forró vízzel, hozzákevertem a tejszínt/tejfölt, sóztam.
betettem a hidegvízzel töltött mosogatóba, hogy lehüljön, amíg elkészült az új krumpliból egy gyors paprikás krumpli.
külön tányérban a lanygos/hideg salátalevest és a forró parikás krumplit tálaltam. semmi esetre sem hagyjunk ki a salátalevesböl egy pár cseppnyi borecetet. de csak akkor tegyük hozzá, ha már kihült a leves, különben összeugrik
es gibt gerichte, die einen ein leben lang an die kindheit erinnern. die man aber anderen nicht kochen sollte. denn ohne erinnerung ist es nur halb so schön. wenn überhaupt. andererseits ist es immer ein versuch wert. zumindest experimentierfreudige können sich diese ungarische salatsuppe zu bereiten., die übrigens allem anschein nach nur meine familie kennt. zumindest traf ich bis heute nur ganz ganz wenige personen, die annähernd so etwas wie eine salatsuppe kannten.
man nehme:
1 kopfsalat (knackig grün, am besten einen ganz frischen freiland-kopfsalat)
2 el olivenöl (für nicht-vegetarier: 50 g ausgelassener speck)
4-5 frische knoblauchzehe
2-3 grün-frischen knoblauch
0,4 l wasser
0,1 l sahne + 0,05 l créme fraiche
1 tl weissweinessig
salz
den kopfsalat wacshn, die größeren blätter mit der hand in grobe stücke zerreißen, die mittleren kleinen blätter zusammen lassen und in vier schneiden.
olivenöl mit dem knoblauch erhitzen, die salatblätter hinzugeben, zugedeckt 1-2 minuten auf kleiner flamme zusammenfallen lassen, salzen, die grünen knoblauchstiele hinzugeben, mit wasser aufgießen, die sahne+créme fraiche hinzugeben. zum auskühlen beiseite stellen (noch besser: in die mit kaltem wasser gefühlten spüle stellen)
nun den kartoffelgulasch aus frischen kartoffeln zubereiten:
1 große zwiebeln klein hacken und in etwas olivenöl goldbraun werden lassen, die kartoffeln und etwas wasser, salz und etwas paprikapulver hinzugeben und zugedeckt 10-15 minuten köcheln lassen. bei bedarf immer wieder etwas wasser hinzugießen. die kartoffeln sollen schmoren und nicht kochen.
die suppe und den kartoffelgulasch getrennt, aber zeitgleich servieren. zu der suppe ein paar tropfen weissweinessig geben.
2012. április 11., szerda
LAZACKRÉM
20 dkg lazac,
5 dkg vaj
2 ek creme fraiche,
1 ek torma
1 ek citromlé
só, bors,
2012. április 10., kedd
Altwiener almásrétes
Az almás rétes gyakori vendég nálunk, föleg, ha kiadós leves elözi meg. Többnyire kész tésztából készítem, csak a töltelék a enyém. Most azonban hozzájutottam egy igazi osztrák Strudel recepthez, aminek a tésztája nem a nálunk megszokott pergamentszerü, töredezös, hanem kissé keményebb, ropogós állagú. Elsö harapásra talán szokatlan, de aki valaha is evett almás rétest Ausztriában, az tudja, hogy ezt nem szabad kihagyni. Érezhetö volt benne valami csipetnyi az un. altwiener hangulatból. Legalábbis az elsö szelet után, ezt véltük felfedezni...Gombóc


2012. március 22., csütörtök
Turótorta-muffin sütés nélkül

5 dkg olvasztott vaj
1 evőkanál eperlekvár
3-4 evőkanál tej
1,5 dl hideg tejszin
eper

Mexikói savanyúleves

Cseh haverom, M, ha valami bonyolult, összetett, esetleg zavaros helyzetet látott, annyit mondott rá:
- Goulash.
Ezzel ő mindent kifejezett. Ezért is gondoltam a hozzávalók elolvasása után arra, hogy a tomatillo levest mexikói gulyásnak nevezem el. Pirosaranyat leszámítva szinte minden volt benne, ami egy gulyásba kell. Sőt.

Aztán elkészült a szövetkezetben kapott rengeteg tomatillo feléből a leves. Megízleltük. Meglepődtünk. Ha ismeretlen ételt készítek, van rá bizonyos esély, hogy abból akkor is pörkölt és gulyás lesz, ha a legmagyarosabb hozzávaló a fecsekfészek. Egy gulyás jellegűnek kinéző étel esetében ezért is volt meglepő, hogy nem gulyás lett belőle, hanem hihetetlenül finom székely savanyúleves.
De vajon honnan van a székelyeknek tomatillo-juk?

Mexikói savanyúleves
- két kanál olaj
- 3/4 kiló pörkölthús sertésből
- só, bors
- 3/4 kilo tomatillo, apróra vágva
- két nagy, apróra vágott zellerszár
- 1 apróra metélt vöröshagyma
- 1 csilipaprika (mégis van benne paprika!)
- 2 szem apróra vágott fokhagyma
- 2 kanál pirospaprika (ez is van benne!)
- csipetnyi oreganó
- három csipetnyi kömény
- 2 pohár húsleves
- 1.5 pohárnyi apróra vágott répa
- 2-3 kockára vágott krumpli
- 1 doboz paradicsomkonzerv
- ízlés szerint csípőspaprika
- apróra vágott korianderlevél

1. Az olajat felforrósítjuk. Beletesszük a sertést, sózzuk, borsózzuk. Két perc után megforgatjuk és mindkét oldalát megbarnítjuk.
2. Beleszórjuk a zellert, hagymát és úgy hét percig pároljuk közepes hőmérsékleten.
3. Beletesszük az összes paprikát, fokhagymát, köményt, oréganót és három percig kevergetjük, majd ozzátesszük a húslevest és felforraljuk.
4. Beleöntjük a krumplit és a répát, paradicsomot és a tomatillót.
5. Alacsony hőmérsékleten 35 percet alacsony hőmérsékleten főzzük.
6. Korianderlevéllel díszítve tálaljuk.





