a paradicsomos káposzta nem tartozik a legkedveltebb ételek közé. nem igazán értem, miért, semmi különleges “nem-szeretem”-dolog nincsen benne. talán sokakban az ehetetlen menzai variáció hagyott mély nyomot, amelyre én szerencsére nem emlékszem. emlékszem viszont a számomra élvezhetetlen menzai paradicsomos krumplifözelékre, amelyre azóta sem fájt a fogam. ennyit a menza traumatikus hatásáról.
eddig mindig árpagyönggyel készítettem, ma este viszont annyira spontán vettem egy fej fehérkáposztát, amely lapos volt, de annyira friss és csábító, hogy nem álltam meg nem megvenni. ez a fajta káposzta nem gömbölyü, hanem olyan lapos, mintha átment volna rajta egy kisebb úthenger. azt írták róla, hogy nincs átható káposzta szaga. tényleg nincs, viszont a levelei pont úgy néznek ki, mint a “rendes” fehér káposzta. ráadásul 5 perc alatt megfött és ízre is nagyon finom. mivel gersli nem volt itthon, pár perc alatt elkészült. a hagyományos elkészítési módo(mo)n kicsit változtattam.
2 ek olívaolajon megfuttattam egy közepes fej nyolcba vágott vöröshagymát és két cikk fokhagymát. megszórtam egy jó csipet római köménnyel, rádobtam a vékony csíkokra vágott káposztát, sóztam, egy kis csilipaprikát tettem hozzá. felöntöttem 0,5 liter paradicsomlével és egy fél tubus paradicsom sürítménnyel. 5 percet föztem közepes lángon, majd lefedve az elzárt tüzhelyem hagytam pár percet állni. petrezselyemmel megszórva és olívaolajjal meglocsolva tálaltam.
az egyetlen rossz benne az a szokásom, hogy langyosan és hidegen is képes vagyok rájárni, így nem marad belöle holnap estére sok…
ein klassiker der ungarischen “arme-leute-küche”. supereinfach und schnell mit wenigen zutaten gekocht. alks ich heute abend beim einkaufen diesen merkwürdigen kohl, namens jaroma entdeckt habe, habe ich ihn ohne darüber nachzudenken, was daraus wird, in meinen einkaufskorb gelegt. diese für mich neue kohlsorte sieht aus, als wenn ein laster über den kohlkopf gefahren wäre. platt. dafür soll es sich um einen urtyp von kohl handeln, der “kein typischern kohlgeruch beim kochen, dafür eine außerordentliche form” hat. ich hatte scheinbar und unbewusst wieder mal lust auf kohl. vielleicht liegt es einfach am herbstlichen wetter, denn kohlgerichte sind was für die kälteren tage. und meistens sehr deftig. nicht so meine heutige variante. die könnte als italienische rezeptvariante durchgehen. leicht, schmackhaft und superschnell zubereitet.
man nehme einen jaroma-kohl (ersatzweise einen spitzkohl) schneide ihn in streifen. in 2 el olivenöl eine in achteln geschnittene zwiebel und 2 knoblauchzehen glasig werden lassen. eine gute prise gemahlenen kreuzkümmel sowie den kohl dazugeben, salzen und eine chilischote dazugeben. mit 0,5 liter tomatensaft aufgießen und eine halbe tube tomatenmark dazugeben. in 5 minuten auf mittlerer hitze köcheln lassen, danach 5 minuten auf der ausgeschalteten herdplatte stehen lassen. mit petersilie bestreut und mit ein paar olivenöltropfen servieren.
das gericht hat zwar kaum kalorien, aber einen großen nachteil: man kann mit dem essen einfach nicht aufhören. egal ob heiss, lauwarm oder kalt – ein paar löfel gehen immer noch rein…
das klassische rezept ist hier zu lesen.
2 comments:
Köszi a receptet és a kitűnő ötletet, fini vacsi volt:)nyamm
Ausztrál barátunknak is ízlett, annak ellenére, hogy túl pirosnak találta az elején:D
örülök, hogy ízlett. pirosnak tényleg nagyon piros.
Megjegyzés küldése