a sütötököt sokáig csak sütötökként ismertem. azt sem tudtam, mennyiféle variációja van. csak azt a nagy többkilós tököt hívtam töknek, amely télen heteken, hónapokon állt a komorában, aztán amikor elég hideg volt, cikkekre vágva, megcukrozva került a sütöbe, ahonnan jó sokára pirosra sülve, a cukor a tetején megkaramellizálva került ki. mire megsült mindenképpen este olt, karamell és sütötök édes illata keringett a házban, parázs roppant a kályhában és szigorúan tévé elött majszoltuk. ha szerencséje volt az embernek másnap reggel meg lehetett enni a maradék 2-3 cikket. az is nagyon finom volt. akkor már kicsit folyós lett a cukor a tetején. már ha maradt.
egyszer-kétszer megpróbálkoztam sütötök sütésével, de hiába. már a tök sem a régi. se íze, se konzisztenciája nem emlékeztetett még halványan sem a békebeli sülttökre. így aztán nem is kísérleteztem tovább. éveken keresztül hagytam ezt a tök-dolgot.
az idén összel rábukkantam egy tökös szakácskönyvre. gondoltam, 5 eurót megér. legfeljebb továbbajándékozom, ha semmire sem való. mit mondjak? nem csak a fotók miatt érte meg, hanem a receptek miatt is.
íme az elsö:
egy dióvaj-tököt (hosszúkás tök ill. körtealakú, angolul sguash butternut) félbevágtam, magjait kiskanállal kikapartam, 2 édesburgonyát megmostam, félbevágtam – a zöldséget egy nagy tüzállótálkba tettem és 45 perc alatt 180 °C-on hagytam megsülni. a sütöböl kivéve hagytam kihülni, majd kikapartam a sült zöldséget a héjából.
egy kevés olívaolajon mepirítottam 2 kis fej salottát, rátettem a sült zöldséget, kb. 6 dl vizet és összeforraltam, sóztam, borsoztam, 1 dl tejszínnel és egy botmixerrel összeturmixoltam.
chilivel, snidlinggel, fekete szezámmaggal és friss ciabattával tálaltam. ugyan nem hasonlít a sütötökhöz, de nagyon-nagyon finom.
ich kannte lange zeit den kürbis nur als kürbis aus dem backofen. in spalten geschnitten, mit zucker bestreut, an langen winterabenden lange im ofen gebacken, bis sich der zucker karamellisierte und der kürbis weich und orangen-bräunlich wurde. hierfür wurden ausschließlich meherer kilo schwere kürbisse verwendet. ich wuste gar nicht, dass es auch andere sorten kürbisse gab.
meine wenigen kürbis-versuche scheiterten. weder im geschmack, noch in der konsistenz waren sie so, wie die gabackene kürbisse meiner kindheitserinnerungen.
neulich habe ich mir ein neues kochbuch gekauft, es war günstiger als manche der zeitschriften, die ich mir eh nicht kaufe. der versuch war es mir wert.
und hier kommt das erste kürbis-rezept daraus. es hat nichts bzw. nur sehr wenig) mit “meinen” gebackenen kürbissen, aber es war wunderbar:
1 butternut-kürbis der länge nach teilen, die kerne herauslöffeln, 2 süsskartoffeln teilen. alles in einer mit olivenöl bestrichenen auflaufform mit der gecshnittenenn fläche nach unten legen, 6 knoblauchzehen dazwischen stecken und bei 180 °C ca. 45 backen. herausnehmen und auskühlen lassen, das gemüse aus der schale heruaslösen. in einem topf eine schalotte in etwas olivenöl anbraten, das gemüse (ohne schalen) dazugeben, ca. 0,8 l gemüsebrühe hinzugeben, salzen und pfeffern, einmal aufkochen lassen. mit einem pürierstab unter zugabe von 0,1 l sahne pürieren. mit schnittlauch, scharzen sesamkernen, etwas chili und ciabatta servieren.
0 comments:
Megjegyzés küldése