Na, ilyet pont nem csináltunk Lakshmi-val, de hoztam pár kupac indiai szakácskönyvet magammal messziföldről, így ma végre kipróbáltam a samosa-t itthon is. Ha jobban belegondolok, nem is ettünk kint ilyet, csak mindig akartunk, de elmaradt…
Persze megint jól eltérem a recepttől, de azért ehető lett.
Mutton, vagyis ürühús kellett volna bele, de valahogy még nem vettem rá magam, hogy ilyennel próbálkozzam. Így módosítottam a tölteléket egy kicsit a South Indian Kitchen szakácskönyvben leírtakhoz képest.
1 kis fej karfiol
1 nagy fej hagyma
1 szem krumpli
4 nagy szelet sonka
só
indiai fűszerek (de szerintem ez ízlés szerint variálható - amit én tettem bele az turmeric és garam masala)
koriander (ez szárított volt csak)
fokhagyma-gyömbér krém
liszt (200 gr)*
víz (érzéssel)
olaj
Először a lisztet összedolgoztam egy kevés sóval és annyi vízzel, hogy gyúrható legyen ezek állaga. Letakartam, hagytam pihenni.
A hagymát felaprítottam és olajon kicsit megpároltam, hozzáadtam a fokhagymás gyömbérkrémet és az apró kockákra vágott krumplit, rózsáira szedett karfiolt. Pici vizet itt is öntöttem alá és megfűszereztem, letakarva hagytam megpuhulni a zöldségeket és a végén hozzáadom a felaprított sonkát is.
Fakanállal összetördeltem a nagyobb karfioldarabokat és hagytam kihűlni.
A tésztából kis adagokat tépkedtem, először labdácskákat formáztam belőlük, majd lisztezett deszkán kinyújtottam és megtöltöttem a töltelékkel. A szélét jól összenyomkodtam és villával “mintáztam”.
Forró olajban kisütöttem.
A szakácskönyv paradicsomos szószt ír hozzá, de szószok nélkül is ehető, magában vagy bármilyen mással ízlés szerint (én joghurttal).
Az eredeti ürühúsos samosa recept megtalálható angolul a South Indian Kitchen - szakácskönyvben.
Mondjuk, nekem egy kicsit olyan, mint otthon a derelye, csak az ugye édes. Vagy itt a sokak kedvence (enyém is) a cornish pastry. Sőt talán kicsit a piroghoz is hasonlít… nincs új a nap alatt :)
*A tészta a töltelékhez kevés lett, maradt ki rendesen.
2 comments:
épp a hétvégi blogtalálkozón beszélgettünk arról, hogy szinte minden nemzetnek megvan a maga töltött tésztája. nem is lehet véletlen, hoszen remek maradék-hasznosítás, mert ugye mindenfélét bele lehet tölteni;)
bizony így van, csak pont mikor maradék van, sosem jut eszembe, hogy ilyet kéne csinálni, valahogy mindig elfelejtődik.
Megjegyzés küldése