úgy terveztem a következö hetekben csak spárgás receptek lesznek a blogon. a szombati piacozás azonban közbe szólt. a friss zöld salátafejek láttán eszembe jutott a salátaleves. ahogy múlnak az évek egyre inkább meg vagyok aról gyözödve, hogy rajtam kívül nem sokan ismerik. be kell valljam, én magam sem szoktam gyakran készíteni. ennek két oka van: az egyik, hogy csak ilyenkor májusban igazán finom. a legeslegjobb a legelsö friss (nem üvegház)i salátából. a másik ok: akik nem ismerik, azok nagy valószínüséggel nem igazán tudják (és fogják) értékelni. nem mintha nagyon bonyolult lenne elkészíteni, de mivel nem igazán dekoratív étel, így nem hajthatunk vele babérkoszorúkra. tehát az a legjobb, ha bennfennteseknek vagy legalábbis ínyenceknek készítjük.
hozzávalók:
1 fejes saláta
2 ek olívaolaj (nem-vegetáriánusoknak 5dkg szalonna zsírjára sütve)
4-5 új fokhagymacikk
2-3 friss száras fokhagyma
4 dl víz
1 dl tejszín +0,5 dl tejföl
1 tk borecet
só
egy szép zöld friss salátának a nagyobb leveleit leszedtem, megmostam, kézzel levelenként 2-3 darabra téptem, a saláta közepét, ahol a levelek kisebbek egyszerüen négybe vágtam.
az olívaolajon megfuttattam a fokhagymacikkeket, hozzádobtam a lecsöpögtetett salátát és a száras fokhagymát, lefedve hagytam 1-2 percet alacsony tüzön, majd felöntöttem forró vízzel, hozzákevertem a tejszínt/tejfölt, sóztam.
betettem a hidegvízzel töltött mosogatóba, hogy lehüljön, amíg elkészült az új krumpliból egy gyors paprikás krumpli.
külön tányérban a lanygos/hideg salátalevest és a forró parikás krumplit tálaltam. semmi esetre sem hagyjunk ki a salátalevesböl egy pár cseppnyi borecetet. de csak akkor tegyük hozzá, ha már kihült a leves, különben összeugrik
es gibt gerichte, die einen ein leben lang an die kindheit erinnern. die man aber anderen nicht kochen sollte. denn ohne erinnerung ist es nur halb so schön. wenn überhaupt. andererseits ist es immer ein versuch wert. zumindest experimentierfreudige können sich diese ungarische salatsuppe zu bereiten., die übrigens allem anschein nach nur meine familie kennt. zumindest traf ich bis heute nur ganz ganz wenige personen, die annähernd so etwas wie eine salatsuppe kannten.
man nehme:
1 kopfsalat (knackig grün, am besten einen ganz frischen freiland-kopfsalat)
2 el olivenöl (für nicht-vegetarier: 50 g ausgelassener speck)
4-5 frische knoblauchzehe
2-3 grün-frischen knoblauch
0,4 l wasser
0,1 l sahne + 0,05 l créme fraiche
1 tl weissweinessig
salz
den kopfsalat wacshn, die größeren blätter mit der hand in grobe stücke zerreißen, die mittleren kleinen blätter zusammen lassen und in vier schneiden.
olivenöl mit dem knoblauch erhitzen, die salatblätter hinzugeben, zugedeckt 1-2 minuten auf kleiner flamme zusammenfallen lassen, salzen, die grünen knoblauchstiele hinzugeben, mit wasser aufgießen, die sahne+créme fraiche hinzugeben. zum auskühlen beiseite stellen (noch besser: in die mit kaltem wasser gefühlten spüle stellen)
nun den kartoffelgulasch aus frischen kartoffeln zubereiten:
1 große zwiebeln klein hacken und in etwas olivenöl goldbraun werden lassen, die kartoffeln und etwas wasser, salz und etwas paprikapulver hinzugeben und zugedeckt 10-15 minuten köcheln lassen. bei bedarf immer wieder etwas wasser hinzugießen. die kartoffeln sollen schmoren und nicht kochen.
die suppe und den kartoffelgulasch getrennt, aber zeitgleich servieren. zu der suppe ein paar tropfen weissweinessig geben.
