Zsömle

Hétvégén Németországban jártunk és hoztunk pár sajtos zsömlét. Hétfőn abból raktam be a fiuknak, Dávid nagyon örült. Mondta, hogy már nagyon unja a kenyereket. Hiába más izü mind a három szendvicse, akkor is, amit teljesen meg tudok érteni. Na, elkezdtem kutakodni, keresni, elolvastam sok receptet, joghurtosat, kefireset, vizeset, magvasat, stb. Mivel az otthoni hozzávalókból kellett gazdálkodnom (igy jár akinek nincs ideje elmenni a boltba), hát megszületett az én zsömlereceptem, a sok elolvasottból ez lett:

2,5 dl tej
1 tojás
2,5 dkg vaj
45 dkg finomliszt
1 teáskanál só
1 teáskanál cukor
1 csomag szárított élesztő

Természetesen megkértem jóbarátomat a kis kenyérsütőgépemet, hogy segitsen most is, igy csak beledobáltam a hozzávalókat. Mikor szépen megkelt, akkor kiboritottam a gyuródeszkára és átgyurtam. 12 egyenlő részre elosztottam a nyers tésztát, gombócokat készitettem belőlük és sütőpapirra raktam őket tisztes távolságra. Kb. 20-30 percig hagytam, hogy megkeljenek. 2-3 percre előmelegitettem a sütőt 180 fokra, és már be is tettem a tepsit, igy nem a forró sütőbe kerültek a zsömlék és nem sült meg gyorsan a teteje. Olvastam valahol, hogy egy kis edénybe tegyünk vizet a sütő aljába, hogy párásabb legyen a levegő. Mikor már kezdett pirosodni a zsömlék teteje, akkor langyos vizzel megkentem őket.

És most jön amit nagymamámtól tanultam. Mielőtt készen lettek volna a zsömék,, bevizeztem két konyharuhát és alaposan(!!!) kicsavartam. az egyiket leteritettem és arra szépen rászedtem a forró zsömléket, a másik nedves konyrahuhával pedig letakartam. Itt hagytam, hogy kihüljenek. Ezt azoknak ajánlom, akik nem szeretik a száraz ropogós zsömléket, nálunk nagyon nem jön be, mindenki a puhát szereti. Ha marad a zsömlékből, akkor másnapra is finom puha marad!