2010. december 27., hétfő

káposztás tészta – nudeln mit weisskohl

sosem voltam válogatós, megettem mmindent, amit elém tettek.  ha választanom kellett, már kétévesen simán otthagytam a csokit egy darab szalonnáért. meg is látszott rajtam. de ha a menza elöterében megéreztem a káposztás tészta illatát, a legszívesebben kiszaladtam volna a világból. a rend kedvéért ugyan 1-2 villányit igyekeztem magamba eröltetni, de nem ment. utálatos ételként maradt meg emlékezetemben. egyszerüen ehetetlen volt. késöbb hallottam róla, hogy van, aki a porcukorral megszórt variációra esküszik. részemröl elvileg a borsosat cukor nélkülit preferálom. gyakorlatilag borsos volt a menzai (lásd fenn) – a porcukrosnak pedig csak a puszta képzeletére is kiráz a hideg. nem is föztem soha káposztás tésztát.  

ma itt volt a nyakamon a karácsonyi  gyömbéres-tözegáfonyás-mogyorós fehérkáposzta. igaz annak is a maradéka. de jó focilabdányi fehérkáposzta felének maradéka kétszeri föétkezés után is tetemes káposztamennyiség.   elöször arra gondoltam, lefagyasztom. másodszor arra, hoyg nem lesz az talán felengedve valami nagy szám. halvány gözöm sincs, hogyan ugrott be, hogy lehetne akkor káposztás tészta belöle. egy kis darab apróra vágott füstölt szalonnát pirítottam zsírjára, megforgattam benne a párolt káposztát. nagy kockatésztával,  tejföllel meglocsolva, pirított mogyoróval megszórva, frissen örölt fehérborssal igazán finom vacsora lett belöle.  igaz hírböl sincs köze a menzai káposztástésztához.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

ich war nie wählerisch und  wurde so erzogen, dass man (auf)essen sollte, was auf den tisch kommt. das einzige essen, was ich niemals mochte und infolgedessen auch nie aufgegessen habe, waren diese weisskohl-nudeln. allein der geruch konnte mir den appetit verderben. weisskohl-nudeln gab es nie bei uns zu hause. ich kenne sie nur aus der schulkantine. aufgrund meiner traumatischen kantinen-erinnerungen kam ich nie in die verlegenheit, sie selbst zu machen. heute stand ich mit den resten des gestrigen  ingwer-cranberry-haselnuss-weisskohl da und aus irgendeinem unerklärlichen grund dachte ich mir, dass es an der zeit wäre, weisskohl-nudeln zu machen.

ich habe zuerst etwas geräucherten speck ausgebraten, die gestrigen kohl-reste dazugegeben, gekochte nudeln daruntergerührt, zum schluss mit etwas créme fraiche und gerösteten haselnüssen und frisch gepfeffert angerichtet.

die weisskohl-nudeln hatten zwar nichts gemein mit meinen kindheitserinnerungen, schmeckten aber sehr köstlich.

2 comments:

Hobbychef írta...

Nudeln mit Weisskohl ist mein Liblingsessen, mit sehr viel Pfeffer.

Unknown írta...

Még szerencse! Ez biztos finomabb. Én soha nem ettem káposztás tésztát a menzán, mert ahová mi jártunk, ott eleve rátették a cukrot. Gondolhatod, én mint nagy édességutáló! Még a gondolatra is elborzadtam! De amit a nagymamám csinált otthon, azt nagyon szerettem.

Ha megsütöd és ugy fagyasztod le a káposztát, akkor kiengedve semmilyen negativ élményben nem lesz részed, én is ugy szoktam csinálni. Veszek egy óriási káposztát, azt megsütöm, adagolom és fagyasztom. Mert különben nagyon nem szeretek vele foglalkozni, minden tele van káposztával olyankor.

Megjegyzés küldése