szombaton életem elsö gasztroblogger találkozóján vehettem részt. nagyon izgultam, mert egyrészt nem vagyok az a betoppanós, kapásból középpontba kerülni vágyó embertípus, másrészt azt sem tudtam mi vár rám. ráadásul vinni is kellett valami saját készítésü finomságot. a nap mottójához “viva italia!” illöen dalla cucina egyik izgalmas és szokatlan kombinációjú receptjét választottam. ebben csak kicsit játszott szerepet, hogy jól ellodáztam a készülödést és egy nappal a találkozó elött kezdtem el keresgélni, de akkor lázasan. egyedül az nyugtatott, hogy már többször föztem mamma receptje alapján és mindig nagyon bejött. így utolsó percben még kicsit átalakítottam az epres-uborkás salátát és……….. legnagyobb meglepetésemre fergetes sikert arattam, amiért örökhálával tartozom mammának. szó szerint azt mondták, hogy kulináris tekintetben az én eper-uborka-salátám egy fenomenális durranás volt. nem tudom egészen pontosan, hogyan mondják ezt magyarul. talán annyi elég, hogy két nagy müanyag doboznyi az utolsó cseppig elfogyott pedig úgy izgultam, hogy felesleges volt anyit készítenem és majd cipelhetem haza a maradékot. eleget dicsekedtem idegen-mamma tollakkal, jöjjön a recept, amelyet szokásomhoz híven kicsit megváltoztattam:
ugyanannyi epret és uborkát megmosunk, falatnyi méretüre feldarabolunk és összekeverünk egy csokor bazsalikommal, majd ráöntjük a dresszinget: fehér balzsamecetet (ha van balzsamecet-krém), akácmézet és mogyoróolajat egy lekváros üvegbe téve, frissen örölt színes borssal az üveget lezárva (!) (ez fontos, ne kérdezzétek miért) alaposann összekeverünk, majd ráöntjük az epres uborkára. legalább egy órát hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek. frissen sült húsok mellé vagy két fogás között tálaljuk.
a gasztrobloggertalálkozó nagyon jól sikerült, képeket a tegnapi posztomban láthattok. eredetileg terveztem magyar beszámolót is, de azt hiszem a képek minde lényegeset elmondanak. az ételeket pedig majd egymás után úgyis elkészítem és posztolom.
man nehme: ganz viel erdbeeren und genauso viele gurken. alles waschen, trocknen und mundgerechte stücke schneiden. ein bund basilikumblätter klein schneiden. dann das dressing zubereiten: aus italienischer weissen-balsamico-creme, ungarischem akazienhonig und französischem haselnussöl und etwas frisch gemahlenem bunten pfeffer. für das dressing gebe ich alles in ein marmeladenglas, schließe den deckel fest (das ist sehr wichtig! – fragt jetzt nicht, woher ich das weiss)) und schüttele das glas, bis alles miteinander vermischt ist. das dressing auf den salat geben und mindestens eine stunde ziehen lassen.