Moules avagy Kagyló

Van pár belga étel, amit itthon is sikerült már reprodukálnunk, de a kagylót többnyire csak étteremben fogyasztottuk. Egy darabig csakis az "emberes" hónapokban ettünk ilyet, mert a népi hiedelem szerint ekkor a legjobb. Aztán egyszer adódott egy újabb alkalom, áprilisi tréfa és akkor jöttünk rá, hogy friss kagyló nem csak az őszi hónapokban "terem".

Szóval a tisztítottan vásárolt kagylókat a mosogatóba tettem és a higiénés szabályokat kicsit szélsőségesen értelmezve, közel egy órán át kapargattam a fosszíliákat minden egyes darabról, addig, amíg majdnem gyöngyházszínűek lettek. Na ez az amire nincs szükség egyébkén, de engem zavartak a kis rákövesedett csigaházak. Mosás közben át is válogattam és a kinyílt darabokat azonnal kidobtam. Az 1-2mm-es nyílás nem para, de ha nagyobb, akkor szabadulni kell tőle.A szentírás szerint az alapléhez kell angol zeller, 2 fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma és egy csokor petrezselyem, valamint 2 dl fehérbor és 1 dl víz, só és bors. Mindez létezik előre csomagolva és felaprítva lámáknak. Nos a zöldségkeveréket egy evőkanálnyi olajon megfuttatjuk, majd ráöntjük a bort és a vizet és hagyjuk, hogy leforrjon.

Amikor ez megtörtént akkor belehelyezzük a kagylókat és lefedjük. Nagyon gyors kaja,20 perc alatt megvan, úgyhogy ennél a fázisnál már érdemes elkezdeni sütni a krumplit. Ha fedő mocorogni kezd azt jelenti, hogy nyílnak a kagylók. Nagyon fontos, hogy ami nem nyílt ki, azt ne feszegessük és ne is együk meg.

Azért is hálás étel, mert ugyanabból az edényből fogyasztható, mint amiben elkészült, így mosogatni is alig kell. Evőeszközt csak dekoráció jelleggel tettünk, ugyanis az első darab elfogyasztása után, annak házával lehet kicsippenteni a kagylót a többiből. Jó étvágyat kínálok!