Quebec - az alapok, és Nagypapa

A quebeci konyha a három kultúra, az őslakosok, a franciák és az angolok találkozásából ered. A kukoricát, babot, vadhúst az őslakosok ismerték és használták, a tésztákat és leveseket a franciák hozták, míg a sült halételeket és pl. a zabkását az angolok.

A quebeci konyha egyszerű, nem használ sok hozzávalót. Mivel a nőknek ki kellett venniük a részük a farm körüli egyéb munkákból is, ezért a legtöbb étel gyorsan elkészíthető vagy a tűzhelyen fortyogott hosszú órákon át. Az eszközök és az edények öntöttvasból készültek, amelyek különleges ízt adnak a ételeknek.

Elsőként a francia király által küldött felfedezők érkeztek erre a vidékre, őket vadászok és szőrmekereskedők követték, mind-mind férfiak. Amikor a király úgy vélte, érdemes lenne itt telepeket létrehozni és innen idővel uralni Észak-Amerikát, nőket küldött hajószámra, hogy az itt lévő férfiakkal családot alapítva benépesítsék a vidéket. Montreálban a régi kikötőben található egy étterem, a Les Filles du Roi, ami ennek az időszaknak állít emléket nevében és konyhájában is.

Habár ők sok mindent hoztak otthonról, alkalmazkodniuk kellett az itteni életformához, viszonyokhoz, éghajlathoz, és nagyon sokat tanultak az őslakosoktól a vadászatról, helyben található gyümölcsökről, zöldségekről. Vannak olyan feljegyzések, amelyek szerint egyesek azért haltak éhen, mert nem voltak hajlandóak az ismeretlen ételeket megenni.

Ahogy teltek az évek, a telepesek elkezdték megtermelni a saját zöldségeiket, nevelni a saját állataikat, és úgy készítették el az ételeket, mint otthon, Franciaországban, ám ha kellett, itt elérhető hozzávalókkal pótolták azt, amit nem tudtak beszerezni. Miután 1759-ben Quebec angol uralom alá került, elkerülhetetlen volt, hogy az angolok receptjei és az általuk használt hozzávalók befolyásolják a már kialakult szokásokat.

A tartomány hatalmas, a legjellemzőbb ételek nagy részét azonban mindenütt megtaláljuk. Vannak helyi specialitások is, amelyek egy-egy tájegységet jellemeznek: ilyenek a Gaspé és a North Shore-környéki hal- és tengeri ételek, vagy a vadhúsokból készített finomságok, amelyek a Mauricie és a Saguenay-Lac-St-Jean környékén népszerűek. Természetesen nem Quebecben lennénk, ha nem használnák fel a juharszirupot is mindenben, ez Beauce-ban a leginkább jellemző.
Manapság Quebec még a sajtjairól híres, nemrégiben éppen egy itt készített kecskesajtot, a Le Cendrillon-t (Hamupipőke) kiáltottak ki a világ legjobbjának.

Elsőként egy édesség, a Nagypapa receptjét osztom meg veletek így "tavasz" tájékán.

Nagypapa

(Grandpère)

1 1/2 csésze liszt

1 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál só

3 teáskanál hideg vaj

1/2 csésze tej

1 1/4 csésze juharszirup

1 csésze víz

1 csésze magas zsírtartalmú tejszín

1. Keverjük össze a lisztet, sütőport és a sót, majd a vajat apró darabokra vágva keverjük bele a száraz hozzávalókba (amíg morzsás lesz). Adjuk hozzá a tejet és keverjük ki egyenletesre. (Ez az egész megoldható géppel is természetesen).

2. Egy mélyebb lábosban, folyamatos kevergetés mellett forraljuk fel a juharszirupot és a vizet. Ebben fogjuk kifőzni a gombócokat, amelyeket kanállal szaggassunk bele. Amikor az összes tésztát beledobáltuk, állítsuk alacsonyra a gázt, fedjük le az edényünk és hagyjuk 15 percig. A gombócok akkor jók, amikor a fogvájó tisztán jön ki belőlük.

3. Hűtsük le langyosra és mélyebb tálban tálaljuk a gombócokat a sziruppal együtt. A tejszín opcionális, anélkül is nagyon finomak.