fehér csirág

fehér csirág klasszikusan és ahogyan mi a legjobban szeretjük: újkrumplival, sült sonkával és zsemlemorzsás vajjal. egyszerüen zseniális és megunhatatlan. mivel a csirág-szezon németországban április közepétöl június 24-ig tart, mi nem is szoktunk ráunni és ezen idö alatt annyit eszünk, amennyi csak jólesik nagyon sokat.

már az egyiptomiak is ismerték a spárgát, erre utalnak legalábbis 5.000 évre visszanyúló temetkezési festmények. valószínüleg izgalmas formája miatt már akkoriban is "titkos szerelmi erökkel” bíró növényként fogyasztották.  a görögök késöbb gyógynövényként hasznosították, vízhajtó hatása miatt. kultiválni viszont csak a rómaiak kezdték, akkoriból maradtak fenn ma is érvényes termesztési feljegyzések. német területre is feltehetöleg római közvetítéssel került. elsö feljegyzések szerint eleinte szintén csak gyógynövényként. érdekes módon franciaországban és angliában már a XVI. században nagy mennyiségben étkezési fogyasztásra termesztették, míg németországban csak a XX. század   közepétöl kezdett igazán divatba jönni. az elsö spárgatermesztö területek ugyan már a XVII. században létrejöttek: berlin, majd stuttgart környékén, késöbb északnémetországban. hosszú ideig csak a zöld színü spárga volt ismert, illetve került termesztésre. kivételt ezalól északnémetország jelentett, ahol mindig is a fehér spárga volt elönyben. manapság németországban általánosan a fehér spárga az “IGAZI”.    lehet ugyan zöldet is kapni, de azt általában nem itt termesztik és az igazi klasszikus spárgás ételekhez fehéret szokás használni. a fehér ízvilága is eléggé különbözik a zöldtöl (bár mindkettö nagyon-nagyon finom), az elöbbi karakterikusabban spárgaíz, amelyet a fözés során kibontakozó asparagin-sav okoz.

mivel meglehetösen drága növénynek számít (itt áprilisban  kilójáért 12,99 eurót fizettem, de az ára  naponta változik, szerencsére lefelé), termesztése körülményes, érdemes tudni, honnan állapítható meg a minösége: ha fonnyadt és  a szára (ott ahol levágták) száraz, fás, ne vegyük meg, mert szinte bizonyos, hogy a napokkal korábban levágott növény öreg és szálkás. fogyasztása nem fog örömet okozni. a friss spárgát ideális esetben aznap reggel vágták, amikor elkészítjük. hütöszekrényben nedves ruhába csomagolva 3-4 napig eltartható (én ilyesmire konyhai papírtörülközöt használok: a növényt folyóvízben megmosom, majd még nedvesen papírba csomagolom és egy plasztikzacskóba teszem, amelyet lazán zárok össze).

mindenegyes szál spárgát vékonyan krumplihámozóval meghámozok: a csúcsa aljánál kezdem (ez a  legízletesebb része, amelyet nem szabad bántani), a szár legvégét, amely egy icipicit száraz egy éles késsel levágom (kb. 1-2cm). a spárgákat forrásban levö vízbe teszem (ideális esetben összekötöm a spárgákat spárgával és egy szük magas spárgafözö-fazékba állítom, kb. harmadáig vízzel töltve, hogy a finom csúcsok csak párolódjanak). a fözövízbe teszek egy kevés sót és egy kiskanál cukrot, valamint egy kiskanál vajat. kb. 15 perc alatt készre fözöm. onnan lehet tudni, hogy jó, ha egy kivett spárgát a villára téve egy picit meghajlik (nem a villa).

fogyókúrázóknak is ideális: 10 dkg fött spárgában 13 kilókalória lakozik, emelett bövelkedik káliumban, foszforban, kálciumban, B1, B2 és A vitaminban.

aki még többet szeretne tudni róla,  magyarul itt, németül itt nézhet utána.